Negyvenedik fejezet

József két rab álmát megfejti

„És lőn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezének az ő urok ellen, az égyiptomi király ellen. Megharaguvék azért a Faraó az ő két főemberére, a főpohárnokra, és a fősütőmesterre. És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöczbe, arra a helyre, ahol fogva vala József.”
(1Móz 40: 1-3)

Lám, már akkor is milyen magas szinten állt a borászat és a cukrászat. A két előkelő vétkes a szakmák magas szintű képviselője volt. Hogy milyen hibát, bűnt követtek el uruk ellen, nem tudjuk, de a fáraó haragját kivívták. A mi életünk és a Vérvonal szempontjából igen fontos esemény ez, hiszen József elé újabb próbák állnak a Teremtő jóvoltából, ahol csiszolhatja olyan képességeit is, melyekért otthon csak kigúnyolták. Hiába: senki sem lehet a saját hazájában – tartja a mondás. És milyen igaz!

„A testőrök főhadnagya, pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban.”
(1Móz 40: 4)

Mivel József a föld alatt lévők fölött is úr, egyértelmű, hogy az újonnan érkezett rabok mellé is odarendeli a főhadnagy. Érdekes megfigyelni, hogy ez a feljebbvalóság nem úgy mutatkozik meg, mint manapság: uralkodnak a beosztottak fölött, és kényük-kedvük szerint tologatják őket ide-oda – nem. Az elöljáró abban jár elöl, hogy buzgón és bölcsen szolgál a többieknek. Van ma egy vallási szervezet, amelyet úgy nevezünk, hogy Hű és bölcs rabszolga. Az ő titulusuk minden, abba a szervezetbe tartozó egyén fölé emeli őket, mégis ezt úgy tekinti ezt kiváltságnak, hogy szolgálják az alattuk lévőket. Időben kiosztják eledelüket a rangban alattuk lévőknek: a felvigyázóknak, pásztoroknak, gyülekezeteknek és érdeklődőknek. Isten Királyságának ez az elrendezése biztosítja a szervezet tökéletes rendjét és biztonságát, egységét. Ezt a fajta hozzáállást kellett volna tanúsítaniuk Ádám leszármazottainak is a földi biotikával szemben, amikor azt az utasítást kapták Teremtőjüktől, hogy uralkodjanak az ég madarain, a tenger halain, a vadakon, és a földön csúszó-mászó, mindenféle állatokon. De idővel ezt elmulasztották. Tehát a Virág-rendszerben érdemes lesz odafigyelni a hierarchia felső ágain szolgálatot teljesítő egyedek ez irányú identitásának hatékony továbbfejlesztésére, nevelésére.
„És az égyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, a kik a tömlöczben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint.”
(1Móz 40: 5)
Láthatjuk, hogy a Teremtő nem csak az Őt imádók szívét és elméjét képes elérni. Valójában valamennyiünket szólít folyamatosan. De csupán kevesen hallják meg, mert a legtöbben el vannak foglalva a saját kishitű életük igazgatásával. Ez a két ember kétségbeesésében meghallgatta Isten szavát: pontosabban, meglátta az Általa küldött álmot.

„És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala. És megkérdé a Faraó főembereit, a kik az ő ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: miért oly komor ma a ti orczátok? És mondanak néki: álmot láttunk, és nincsen, aki megfejtse azt. És monda nékik József: a megfejtés nem Isten dolga-é? Mondjátok el, kérlek, nékem.”
(1Móz 40: 6-8)

Megvillan József előtt a lehetőség, hogy álomlátó képességével, és Teremtőjébe vetett hitével, most két idegen emberen segítsen. Ő természetesen tisztában van azzal, hogy az álmokat az Isten megfejtheti, bár abban nem lehet biztos, hogy neki feltárja-e. Mindenesetre töretlen hittel lát neki ez irányú teendőjének. Semmi egyéni vágy, vagy hátsó gondolat nem terheli szándékát. Így hát kizárólag e főemberek gondjának szenteli magát, a Magasságosba vetett bizalmát híva segítségül.

A pohárnok álma

„Elbeszélé azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda néki: álmomban ímé egy szőlőtő vala előttem; és a szőlőtőn három szál vessző vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket. A Faraó pohara, pedig az én kezemben vala, és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe.”
(1Móz 40: 9-11)

Elég egyszerű álomnak tűnik. Aki viszont nem járatos a Teremtő dolgaiban, az nem értheti. József természetesen átlátja az álom lényegét, de nem önmaga tehetsége, hanem az Istennel való szoros kapcsolata miatt. Rá hivatkozott a megfejtés dolgát illetően.
A hármas szám itt is megjelenik, ami jelzi, hogy az álom értelme, úgymond elvégeztetett, vagyis biztosan megvalósul. A történések csupa jó események halmazából áll, tehát az egész nyilván jóval kecsegtet. Valószínűleg, a lelke mélyén nyugalommal töltötte el a főpohárnokot. Borúja inkább értetlenségéből fakad. De tekintsünk József, illetve az Isten magyarázatára.

„És monda néki József: ez annak a megfejtése: a három vesszőszál, három nap. Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az ő poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnokja valál.”
(1Móz 40: 12,13)

Ím, ilyen egyszerű a magyarázat. Isten álomban közölte vele, hogy a vizsgálat befejeződött, és ő ártatlan. Másfelől sokkal nagyobb mérvű beteljesedése is van. A Seolba taszítottaknak még három, nagy történelmi fázist kell eredményesen túlélniük, és azután a Király felmagasztalja őket, s visszatérhetnek elébbi hivatalukba, az égben vagy a földön, Isten szolgálatába. Végül is ez az ember fő feladata. Ez a három fő történelmi fázis: egy testi Izrael, egy szervezett földi, szellemi Izrael, és Felkentek Királysága, a fenti Izrael. Mi jelenleg az utóbbi kettő fedésében élünk, és várjuk a Mennyei Királyság kibontakozását, illetve tevékenységének az egész földre kiterjedő hatását, áldásait, úgy szellemi, mint gazdasági és társadalmi szinten. Ennek előkészítésében szánok nagy szerepet a Virág-rendszernek.

„Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó előtt és szabadíts meg engem e házból. Mert lopva hoztak el engem a héberek földéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöczbe vessenek.”
(1Móz 40: 14,15)

Az emberi test szólalt meg Józsefből. Hisz a pohárnok maga is elég hálás lehet Józsefnek ahhoz, hogy maga is gondoljon ennek kimutatására. Mindazonáltal, mégis jól tette, hogy közölte vele, hisz szeretetünket, vagy nagyrabecsülésünket, esetleg hálánkat úgy tudjuk legjobban kimutatni, ha ismerjük tiszteletünk tárgyát, és tudjuk, hogy mi jót tehetünk érte. Itt tehát József röviden föltálalja önmagát, önvalóját, és helyzetét. Így a pohárnok már tudni fogja, hogy hogyan enyhíthet baján. Nem kérkedik fejedelmi személyével, csupán vázolja helyzetét. Magatartásából és szavaiból így is sejti az intelligens főember, hogy József nem holmi tudatlan rabszolga szülötte.

A sütő álma

„És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek: álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen. A felső kosárban, pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemről.”
(1Móz 40: 16,17)

Itt is hármas számmal kalibrál az álom, tehát nyilván ugyanarról a három napról, és ugyanarról a három történelmi korról van szó. Csakhogy itt a sütőmester tetteinek eredményeit nem a királynak szolgálja fel, hanem az ég madarai eszik meg azokat. Vagyis a Mennyei Királyság idején a börtönben lévők kiszabadulásuk után e szó által ítéltetnek meg, és az angyalok (démonok) által hajtja végre rajtuk Isten az ítéletet. Hogy a legfelső kosárban a fáraó kedvenc süteményei vannak, arra utal, hogy ezek a bűnözők kifelé, vagy felfelé szépnek, kedvesnek mutatják magukat; a világosság angyalaivá változtatják magukat. De tetteik hangosan beszélnek róluk ítélőik számára. Természetesen mindhárom történelmi korban lesznek képviselői, épp úgy, mint a fősütőmester. A paradicsomi építkezések alatt is hízelkedésükkel, és széptevésükkel hódítanak, igen intelligensnek mutatva magukat. Azonban az isteni tanítások alapján kiképzett lelkiismeretet, és magát az Istent, illetve Mennyei Királyságát nem tudják tartósan megtéveszteni. Ők a második halálba menetelnek. Emberkén idővel megszűnik a funkciójuk a Világegyetemben.

„És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap. Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.”
(1Móz 40: 18,19)

Micsoda szörnyű vég! De nyilván ilyen szörnyű volt az előzménye is. Hisz ezt az eseménysorozatot Isten ihlette. Ő irányította. Ehhez természetesen olyan színészeket használ fel, akiknek az alapjelleme megfelel e szerepnek. Nem Ő taszította ilyen helyzetbe őket. Csupán az elébük kerülő próbákat ily módon oldották, vagy nem oldották meg. Így az eseménysorral ragyogóan közölheti velünk távlati szándékát, és bemutathatja a végrehajtás módját.

A magyarázat beteljesedik

„S lőn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden ő szolgáinak, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvevé szolgái közé. És a főpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe. A fősütőmestert pedig felakasztatá; a miképen magyarázta vala nékik József. És nem emlékezék meg a főpohárnok Józsefről, hanem elfelejtkezék róla.”
(1Móz 40: 20-23)

Természetes, hogy úgy teljesedik be, ahogy József magyarázta, hisz az álmot is, a magyarázatot, és a beteljesedést is az Isten helyezte terveibe. Ma mindezeket a dolgokat a Királyság várományosainak a kezébe és életébe helyezte letétbe. Az álom ott van a szívük mélyén, a magyarázat a Bibliában, és más szent könyvekben, a beteljesedés, pedig az a cselekvéssor, amelyet az előbbi kettő közötti harmonikus összhang hatására cselekszünk, teszünk. Az ősi időkben, mikor még hegyek és vizek nem voltak, csillag sem ragyogott az égen; az angyalok álmodtak, a kérubok magyaráztak (vagy becsaptak), s a szeráfok előtt megnyílt a megvalósítás birodalma. Így jöttünk létre mi is, előbb tündérek, majd emberek, koboldok, később bukott démonok és félistenek formájában. Majd újra emberi alakot öltve, végső lehetőséget kaptunk arra, hogy méltóknak bizonyuljunk az angyalok álmaihoz. De sebaj, mert e biotikai rendszernek nem csak emberekre van szüksége a Világegyetemben, hanem energiára, anyagra, és mintegy nyolc egész négytized millió biotikai fajra, hogy teljes legyen a rendszer, melyet az ős-szeráfok igazgattak, s helyeztek szeretett Istenük elé, az Ő dicsőségére. Ennek a dicsőségnek kell tehát megfelelnünk.